Hadifoglyok
Keresés az adatbázisban
Oroszországi Föderáció hadifogoly-temetői
Hadifoglyok a Szovjetunióban
Szovjet temetői nyilvántartások
A történelmi Magyarország területén elesettek
Keleti hadműveletek áldozatai

Hadifogoly-temetők

Hadifoglyok a Szovjetunióban

Hadtörténi Intézet és Múzeum - Központi Irattár és Hadisírgondozó Iroda II. világháborús nyilvántartásai

A történészek 2-300 000-ra teszik a volt Szovjetunió területén hadifogságban eltűnt és elhunyt magyar katonák és civilek számát. Az Oroszországból származó nyilvántartásokban csak 65170 személy szerepel. Az 65170 személy közül 29168-t sikerült azonosítani a magyar nyilvántartásban szereplő adatokkal. Az adatbázis - amelyben a keresés történik - az eredeti Oroszországból kapott, a volt Szovjetunió területén hadifogolytáborokban elhunyt magyar személyek adatait tartalmazza, cirill betűkből átírt magyar változatban. A keresés család-, keresztnév és születési idő alapján lehetséges ebben az adatbázisban. A KFKI ISYS szakemberei már előzőleg végrehajtottak egy keresést a korabeli Magyar Honvédség nyilvántartásaiban, és ha találtak az orosz adatokkal nagy valószínűséggel megegyező magyar személyi adatokat, akkor az orosz adatokat kiegészítették a magyar nyilvántartásban szereplő személyi adatokkal. Lehetőség van a magyar, már párosított adatokban való keresésre is.

 

Bevezető - történelmi háttér

 

A II. világháborúban elesett katonákat évtizedekig említeni, megsiratni sem volt szabad, emiatt sokáig valós adatokkal számoló veszteségkutatás sem folyt. Ez az állapot az elmúlt néhány évben gyökeresen megváltozott. Külön szerencse, hogy 1998. tavaszától kezdődően a HM HIM Központi Irattárban megindulhatott a már-már feledésbe merült veszteségi dokumentumok kutatása, feldolgozása, mely még árnyaltabb képet ad a fronton elesettekről. A legtöbb magyar ember azonban nem a fronton halt meg, hanem az oroszországi hadifogoly- és munkatáborokban. Több mint hétszázezer honfitársunk járta meg a táborok poklát, s közülük háromszázezren soha sem térhettek haza. Az odaveszettek adatai azonban egyáltalán nem voltak hozzáférhetok, a hivatalos politika hivatalosan "feledkezett meg" róluk. A legtöbb magyar család várt valakit a frontról, vagy a hadifogságból, s életüket mindvégig nyomasztotta a bizonytalanság e torokszorító érzése.

 

Az 1990-es évek elejétől már érkeztek adatok a volt szovjetunióbeli fogolytáborokban meghaltakról. Az orosz fél több részletben mágneses adathordozón 1997-ben átadta a Honvédelmi Minisztérium részére az oroszországi irattárak, levéltárak mélyéről előkerült hadifogoly listákat. Annak ellenére, hogy ezen adatok összességükben alig haladják meg az ott meghaltak tíz százalékát, mégis sokak számára egyfajta megnyugvást jelenhetnek. Ezen nevek feldolgozásával és hozzáférhetőségük biztosításával hatalmas és súlyos adósságot törlesztünk az áldozatokkal és azok ma is élő hozzátartozóival szemben. Talán lassacskán "helyére kerül" történelemszemléletünk is.

 

Amikor azonban ezeket a cirill betűs listákat megkaptuk, megfelelő emberi és gépi kapacitás hiányában azokat nem tudtuk feldolgozni, közzé tenni, így évekig tovább kellett várakozniuk. Az idő azonban könyörtelen, a hozzátartozók is lassan elfogynak, sürgősen tenni kellett valamit. A sajtóban elhangzó "segélykiáltásunkra" jelentkeztek az Irattárnál a KFKI ISYS Kft. fiatal munkatársai, felajánlva segítségüket.

 

A cirill betűs listákat egy program segítségével átfordították latin betűsre, és összevetették a már korábban rendelkezésre álló magyar adatokkal. Ez így leírva egy mondat, munkának sokkal nagyobb volt. Ennek ellenére alig egy hónap alatt elkészültek, így több mint 40 ezer magyar család tudhat végre biztosat egykoron szinte nyomtalanul odaveszett szerettéről. Ennek a jelentőségét csak az tudja igazán értékelni, aki átérzi, milyen megnyugvást jelenthet évtizedek sajgó bizonytalansága után biztos tudat, hogy van hová "odagondolni" a távolban meghalt férj, apa, báty sírját.

 

Örömmel és bizakodással tölti el szívemet, hogy a mai, pénz-diktálta világban vannak olyan emberek, olyan fiatal emberek, akik önként áldozzák idejüket és munkájukat egy ilyen nemes ügy oltárán, hiszen az ő önzetlen segítségüknek köszönhetően juthatnak pontos adatok birtokába a hozzátartozók. Köszönet érte!

 

Dr. Bús János
Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattár igazgatója